Corpus
|
|
|
|
|
|
Megfeszített Krisztus töviskoronával, Áll a főoltáron szenvedő orcával. Úgy érzem reám dől a hatalmas kereszt, A borzalmas látvány fogva tart, nem ereszt. Évezredek óta így függ a keresztfán, Nem értem, hogy miért? -felsem támadt talán-? Hiszen feltámadt és felment a mennyekbe, Miért került vissza megint a keresztre? Ti feszítitek fel őt, újra és újra, Vétkeitek porát más szemébe fújva. Ő a szeretetben hirdetett megváltást, Ám Ti szünet nélkül gyűlölitek egymást. Testvér ellen feszül sok keresztény ököl, Érdekei szerint rágalmaz öldököl. Késik a megváltás? Ne is csodáljátok, a kínok jelképét kiárusítjátok. Aranyból, ezüstből sorozatban gyártják. S kegytárgyként árulják Krisztus keresztfáját. Ti e szent jelképet piacra dobtátok, mint ama kiűzött templomi kufárok. Meddig kívánjátok megfeszítve nézni? A töviskoronát fejére idézni. Megváltást reméltek tán a feszülettől? Vegyétek le végre Jézust a keresztről! Trubicza Ágnes 2008. július "Ezt a verset egy nyugdíjas óvónő írta. Az oroszlányi templomban, ahol jobbhíján egy feszület az oltár, jött az ihlet. Azért küldöm el ...., mert Bennem már évek óta hasonló gondolatok kavarogtak, csak egyszerűen azt kérdeztem: miért kell minden évben megölni Őt?" |
|
|
>> Kategória cikkeinek listája << Vissza a cikkek főoldalára |
|